„Kedves János!
Ma Mikében vendégeskedtünk Rácz Béláéknál (gondolom, mint halast, ismered, emlékszel rá), ahogy délután hazaértünk, Pestről telefonált izgatottan egy volt váci iskolatársam, hogy okvetlen hallgassam meg a Kossuth r. Arcvonások c. műsorának késő esti ismétlését.
Nem vártam ki az ismétlést, megkerestem a neten.
Nem is tagadhatnám, végtelenül jól esett, ahogyan beszéltél rólam, Te is mondod az interjú végefelé, micsoda érzés, amikor 30 év után visszaidézi egy-egy tanítvány a szavaidat. Én ezeket szoktam a magunk "Széchenyi-díjának" nevezni. Ma Tőled kaptam ezt a díjat, remélem tudod, mekkora becsben tartom most és ezután...
Attilával együtt nagyon szépnek tartjuk azt is, ahogy beszéltél azokról a meghatározó személyiségekről, akik nélkül Kaposvár nem válhatott volna az állattenyésztés oktatás-kutatás-fejlesztés fellegvárává -de akiket ma már a legritkábban és szűk körben hoznak szóba.
Anker előadásait hallgatva mindannyiszor átéltük: egy zseni teóriáit és gyakorlati megvalósítását hallhatjuk-láthatjuk; Guba Sándorra manapság úgy gondolok, mint a korrektség abszolút megtestesítőjére; az pedig egyértelmű, hogy Baka nélkül Guba se tudta volna megvalósítani nagyra-törő terveit.
Régóta tartozol egy személyes beszélgetéssel, belátjuk, hogy számtalan elfoglaltságod mellett nehéz erre időt találni, kivárjuk, míg ideérsz.
Ölelünk
Mari, Attila”
A levél eredetileg nem a nyilvánosságnak íródott, de annak közzétételéhez szerzője hozzájárult.
